Helmuth Woitinas fiatal kertészsegédként volt jelen a koberwitzi mezőgazdasági kurzuson. Olyan hatást tett rá az ott hallottak, melyről így vallott: 

” Ez olyasvalami volt, ami egy fiatalembernek a zavaros időkben megmutatta, hogy az életet érdemes élni, és megértett sok mindent… „

„Annak idején néhány gazdában épphogy csak tudatosult az a probléma, hogy a műtrágyázással világosan felismerhető fejlődés jelent meg: az így kezelt talaj egyre többet igényelt ebből a trágyából, az állatok termékenysége csökkent, az élelmiszerek minősége szintén, és a kártevők ijesztően megszaporodtak. Mérgekkel kellett megsemmisíteni, amelyek veszélyeztették a madarakat, a vizeket és végül az ember egészségét. Előre látható volt, hogy a hozam nőni, a minőség pedig romlani fog. Már ma is szinte teljesen megszűnt a minőség természetes felismerése, a semmitmondó hirdetésekkel bármelyik gyártó jól el tudja adni a rossz árukat. 

Az előre látható fejlődés ijesztő következményekkel járt és egyre hangosabban kiáltanak biológiai termékekért. 

A természet harmóniájának és az ezt irányító szellemi háttérnek az ismerete, tehát a folyamatok alkalmazása, röviden: a dinamikusság még csak az antropozófiában van meg. És csak ezen az alapon lehet a ” környezeti kérdéseket ” megoldani! (… ) 

A szellemi megértés alapján kialakított, de rögtön a gyakorlatba átültetett módszerek képesek lehetnének elbánni azokkal a zavarokkal és betegségekkel, amelyeket az ember a XX. században a technikával okozott a természetben. Az ember akkor ismét beilleszkedik és közvetítőként áll a Föld és a világmindenség között. 

Hiszen az ember nem a környezete terméke – Ő teremti a környezetet! „

Részlet: Koberwitz, 1924., Az új mezőgazdaság születésének órája