20. század elején egyre több mezőgazdász tapasztalt komoly romlást a földjeik termőképességében, állataik egészségében, és általában a mezőgazdaság minőségében – még akkor is, ha látszólag modern és tudományos módszereket alkalmaztak.
Ezért, kérésükre Rudolf Steiner 1924-ben egy előadás sorozattal alapozta meg a biodinamikus gazdálkodást: „Nem új recepteket adok, hanem egy újfajta gondolkodásmód csíráját szeretném elültetni.”

Az előadássorozat oka tehát az volt, hogy egyre több gazda érzékelte: a mezőgazdaságban valami „mélyen” elromlott, amit nem lehetett pusztán technikai vagy kémiai módszerekkel orvosolni. Egy holisztikus, spirituálisan megalapozott szemléletre volt igény, amely összeköti a földet, az embert és a kozmoszt – erre válaszul született meg a biodinamikus gazdálkodás gondolati alapja.
Furcsa módon a 21. században csak kevesen ismerik a biodinamikus kifejezést.
Helyét átvette a „bio”.
Jól jelzi ez azt, hogy mindabból, amit Rudolf Steiner átadott az emberiségnek, elmaradt a szemléletváltás, aminek az egyik lényeges eleme a spirituális szemléletmód.
A biogazdálkodás természetesen sokkal előremutatóbb, mint az ipari, konvencionális gazdálkodás.
De az előadás létrejöttének az okai 100 év alatt nemhogy nem szűntek meg, de már olyam mértékben vált kritikussá a helyzet, hogy az valóban a civilizációnk létét veszélyezteti.
Talán ismerethiány miatt, talán a szemléletváltás elmaradása miatt a mai kereső emberek új gazdálkodási módokat fejlesztenek ki. Így jelent meg a permakultúra és a regeneratív gazdálkodási szemlélet és gyakorlat.
Vagyis a modern kereső emberek szép lassan visszatérnek ahhoz a szemléletmódhoz, amit az antropozófia képvisel.
Éppen ezért pl. egy permakultúrás gazdaság könnyen válhat biodimanikus gazdasággá. „Csupán” a gazda szemléletmódjában kell egy kicsit még változtatni. De erről majd később.